Kutyaduma DélutániPoszt 7 – Létezik olyan, hogy a tanításon kívül is tanul tőlünk egy kutya, mint a gyerek?

Pár nappal ezelőtt feldobtam, hogy kérdezzetek, írjatok témákat, amikről délutánonként írok. A kötődés még mindig íródik, így a mai téma: Tényleg hasonlít a kutya a gazdájára? Létezik olyan, hogy a tanításon kívül is tanul tőlünk egy kutya, mint a gyerek?
A teljes kérdés így hangzik:
„Én arra is kíváncsi lennék, mennyiben igaz az h a kutya hasonlít a gazdájára, mármint a természete egy idő után. Mi azt vettük észre Gáborral, hogy nekünk valahogy mindig nyugis, bújós kedves kutyaink lesznek mindegy a fajta (Golden retriever, Labrador, Border collie és ugye Nemet juhász) elméletileg eléggé különbözőek, de nekünk soha nem volt egyik sem agresszív sem kutyával, sem emberrel. Viszont rengeteg ismerősünk van, akinél ugyanez a helyzet h mindegy milyen kutya ideges, agresszív (mint a gazda) bocs hogy hosszú lett. Létezik olyan, hogy a tanításon kívül is tanul tőlünk egy kutya, mint a gyerek? Mire hogy reagálok, milyen helyzetben mit teszek, és ezt el tanulja?”

Egyszerűnek tűnhet ez a téma, de nagyon nem az. Szerintem nem lehet sem ezt, sem azt mondani. Vannak családok, ahol nagyon hasonlít a kutya a gazdájára, és vannak családok, ahol nagyon nem.

Az egész kérdésben a gondolataim e mondat körül forognak: „Létezik olyan, hogy a tanításon kívül is tanul tőlünk egy kutya, mint a gyerek?” Ez egy iszonyat jó kérdés, és valamennyire választ is ad az egész témára. Nézzük a kölyökkutyákat. A kölyökkort nagyon sok helyen szivacskorszaknak hívják. Miért? Mert a kiskutya úgy szívja magába az információkat, mint egy szivacs. Mindenre fogékony, és itt legfőképp nem a tanítási (ül, fekszik) dolgokra gondolok. Itt nagyon nem mindegy, hogy mit tanul. Nézzünk néhány élethelyzetet.

Vegyünk alapul mondjuk egy kölyökkutyát, aki napi 14 órát alszik, és napi 3 órát foglakozunk vele aktívan. Ez magába foglalja a sétát, az etetést, és a tanítást. Úgy gondolom a napi 3 óra sem reális a legtöbb kutya esetében, mert ha jobban belegondolunk, kevesebb jut egy átlag kutyára. De mégis nézzük ezt az optimista számot. Ezt a 3 órát, ha ügyesek vagyunk, akkor tudjuk a saját hasznunkra fordítani. Persze, mint azt az előző posztban már írtam, a Cukiságával ezt az időt leginkább a saját hasznára fordítja, nem a miénkre. (Poszt itt.)

Egy napban van 24 óra, abból ugye alszik 14-et, és foglalkozunk vele 3-at, így marad napi 7 óra. Ebben a 7 órában is nagyon aktív szivacsként szívja magába az információkat, csakhogy mi nem vagyunk jelen, vagy nem tudjuk kontrollálni. A kerti kutyáknál semmi esélyünk ebben az időszakban, hiszen konkrétan nem vagyunk egy helyen a kutyával. Lakáskutyáknál már más a helyzet. Hiszen amíg a lakásban van a kutya, akkor is nagyon sokat tanul tőlünk, amíg nem vele foglalkozunk, hanem napi teendőinket intézzük. Megtanulja, hogyan reagál a családunk, ha mérgesek vagyunk, ha nevetünk. Hisz ezekre mind jön valami reakció a családtagoktól, és ezt a kutya látja. Látja, hogy a család nyugisan ül, és beszélget, míg a kerti kutya általában csak a pörgést látja, hisz a kertbe többször megyünk ki tenni-venni, mint lazsálni. Én ezért szeretem, ha a kutyáim kinti-benti kutyák. Nagyon sokat vannak bent, mert úgy sokkal többet tudunk meg egymásról. Ezért van az is sokszor, hogy egy pörgős gazdinak pörgős a kutyája, mert ezt látja otthon, ez a természetes, ugyanígy egy nyugis gazdi nyugis kutyájának a lassú mozgások, és a nyugis viselkedés lehet a példa. Persze kölyökkorban az energiaszint elnyom mindent, de mikor kezd felnőni, szépen beépülnek az életébe az addig tapasztalt információk. Vagyis, hogy ebben a 7 órában mit szív magába a mi kis szivacsunk, mit tart természetesnek, mint tart példának, követőnek, nem minden esetben tudjuk befolyásolni.

És még valami. Maga a viselkedés nagyon sok mindentől függ. A kutyák percek alatt tudnak nagyot változni. Igen, percek alatt. Pont ma beszéltem egy gazdival, akinek komoly behívási problémája volt. Jártam már náluk, amikor a kutya nagyon fiatal volt, akkor felállítottunk néhány szabályt, hogy a lakásléthez könnyebben tudjon igazodni, és ne borítsa ki se a gazdikat, se a szomszédokat az emeletes házban. Majd a munkája miatt nem tudott eljönni hozzánk kutyasuliba. Közben felnőtt a kutya, jelenleg még aránylag fiatal, tele energiával, és komoly sétáltatási problémával. Ha elengedték, rögtön elrohant, futott jobbra, futott balra, mint ahogy egy normál fiatal kutya. Felkajált mindent, minden kutyához odarohant játszani, és persze csak akkor jött vissza, ha pont úgy tartotta kedve, stb. Majd csináltunk neki egy behívás tréninget. Mivel a kölyökkorban felállított szabályokat a gazdik is, és a kutya is szuperül kezelte, így volt hova visszanyúlnunk. (Ez nagyon fontos része a történetnek.) Egy alkalom után a kutya póráz nélkül tök nyugisan sétál a gazdi mellett, ha megállnak nyugisan vár, lefekszik, folyamatosan figyeli a gazdit. Ha kutyát lát, érdeklődve nézi, de nem ugatva őrjöng, mint eddig. Egy olyan minőségi váltást tudtunk csinálni, amiről a gazdi eddig álmodni sem mert. És itt kapcsolódjunk vissza az eredeti témához. Ez a kutya, eddig egy kisördög volt, most pedig elindult egy nyugis kutya felé vezető úton. Persze a kutya most még vágyik vissza a régi életéhez, de ha a gazdi ezt tudja folytatni, akkor ennek a kutyának 3 hónap múlva már az lesz a normális, hogy ő nyugisan viselkedik. És itt a kulcs. Van, hogy a kutya képes a váltásra, csak nincs meg hozzá a kulcs.

A kérdésben feltett agresszió dolog külön posztos nagy téma. 🙂

Kutyaduma Központ Sződ, egy KutyaJó hely! 🐶