Kutyaduma DélutániPoszt 3 – Agresszió: A család kutyája megharapta a gyereket

Mivel az elmúlt napok szocializációs posztjairól nagyon jó visszajelzések jöttek, így jöjjön ma egy poszt az agresszióról.
Maga a téma nagyon széles, igyekszem rövidre és érthetőre írni, és választok egy tetszőleges témakört az agresszión belül is.
A mai választott témám a: család kutyája megharapta a gyereket.
Sajnos nem kitalált téma, rengeteg megkeresés érkezik ez ügyben felém. Az esetek nagy részében szerencsére “csak” kisebb lukakkal megússzák a gyerekek, de vajon …

… Hogy jut el egy kutya odáig, hogy az erejét komolyan használja egy gyerek ellen? Hogy jut el odáig, hogy megharapja a gyereket? A család kutyája, a család gyerekét, általában saját kerten vagy lakáson belül.

Ha az agresszió megnyilvánulási formáit egy 10-es skálán kellene elhelyeznem, és a 10-es lenne az, hogy konkrétan megharapja a gyereket, akkor egy átlag szülő a 7-es szintet veszi észre először. És itt a baj. A kutyák igenis mindig jelezik nekünk, hogy nekik valami nem tetszik.

Milyen módon tudja a kutyánk nekünk kommunikálni, hogy neki nem tetszik valami?

Például, a gyerek közelít a kutya felé, ő pedig ezt nem szeretné.
Nézzük azokat a kommunikációs skála szinteket ebben a helyzetben. Itt persze egy általános folyamatot írok le, amikor a gyerek közelít a kutya felé, ő pedig ott és akkor ezt nem szeretné.

– 1. szint: A kutya kérlelően néz ránk, felnőttekre, mikor a gyerek közelít felé.

– 2. szint: A kutya elfordítja a fejét a gyerektől, látványosan más felé néz.

– 3. szint: A kutya odébb teszi a fél testét, éppen ellenkező irányba, mint amerre a gyerek van.

– 4.szint: A kutya odébb megy, éppen ellenkező irányba, mint amerre a gyerek van.

(A gyerek már elég közel ért a kutyához, vagy ott van már mellette.)

– 5. szint: Fenyegető, szúrós, merev, üveges tekintettel néz de egyenlőre továbbra is az ellenkező irányba. (Nem biztos, hogy az összes jelző illik a nézésre, de kettő biztosan.)

– 6. szint: Fenyegető, szúrós, merev, üveges tekintettel néz a gyerekre, vagy közvetlenül mellé. (Nem biztos, hogy az összes jelző illik a nézésre, de kettő biztosan.)

– 7. szint: Némán húzza az ínyét, nem feltétlenül jól láthatóan, legtöbbször még a fogai sem látszanak ki, de a szándék ugyanaz. (A 7-es és s 8-as szintek néha fordítva vannak a sorrendben.)

– 8. szint: Morog a gyerekre. Sokszor nem a gyereket nézik, ezzel is jelezve, hogy nem akarnak a következő szintre lépni, vegyük már észre végre.

– 9. szint: A gyerek felé kap. (Lássuk be, ha el akarja érni, elérné, de ő még mindig csak jelezni akar nekünk.)

– 10. szint: Nincs más hátra, rá kell nyúlnia a gyerekre, mert az előző 9 szintet nem vettük komolyan.

Nagyon sokszor látom azt is, hogy amúgy vannak olyan helyzetek, amikor a kutya kedveli is a gyereket, de néha sok neki, amit tesz.
A legtöbbször ezek nem egy napon belül zajlanak le, hanem hetekig, hónapokig elnyúlik. Ilyenkor láthatjuk azt, mintha a semmiből egyszer csak megharapja a gyereket. NEM! Ilyen nincs! Az lehet, hogy aznap úgy nézett ki, mintha a kutya egyből a 9-es, 10-es szinteket használná, de ez csak azért van, mert már megtanulta, hogy az alacsonyabb szintek nem működnek. Márpedig ha ő próbálja, de nem vesszük észre, és elkönyveli, hogy nem működik, akkor egy idő után már csak azokat a szinteket használja, amik valamelyest működnek.

Persze olyan is van, hogy ha túl gyorsan, és túl intenzíven történnek az események, akkor kutya átugrik szinteket. Például: gyerek hirtelen odaszalad, és jól megöleli a kutyát. Ilyenkor egyből a 7-es szint környékén próbál nekünk jelezni a kutya, hisz a helyzet azt kívánja.

Amikor az én fiam még nagyon kicsi volt, akkor egy egyik kutyám nem igazán kedvelte, és ezt el kellett fogadnom. Ezt egy bizonyos szinten túl nem szabad erőltetni. Nem erőltethetem rá a kutyára, hogy el kell viselnie, ha a gyerek húzza a nyelvét, vagy nyúlkál a szájában, mert akkor még inkább ellenszenves lesz neki. A létezését, és a jelenlétét el kell viselnie igen, de azt, hogy piszkálja, nyúlkáljon hozzá, azt már nem. Én kivártam míg a fiam nagyobb lett, és sokszor odaültettem a táposvödör mellé, és hagytam, hogy dobálja nekik a tápszemeket. Illetve ekkorra már a mozgása is kifinomultabb lett, így a simogatása már kellemes lett a kutya számára.
+ közben beszereztem Céklát, aki imádta, hogy a gyerek nyúlkál az orrlukába, meg a szájába, és így már a gyerek nem akart a másik kutyához odamenni. 😀

Kutyaduma Központ Sződ, egy KutyaJó hely!