Kutyaduma DélutániPoszt 12 – Mit tudunk tenni, ha idegen kutyával találkozunk.

Legutóbb arról írtam, nálam mi a határ, ha idegen kutyával találkozom az utcán, és én kutya nélkül vagyok. Jöjjön egy nehezebb helyzet. Mit tudunk tenni, ha idegen kutyával találkozunk kutyasétáltatás közben. Mondhatnám, hogy jó esetben a gazdája is ott van, de ez nem minden helyzetben jó nekünk.
Mielőtt belevágnék, elmesélem az én első kutyatámadásos történetemet, ami elég meghatározó volt, és azóta is az. Még elég fiatal voltam (persze ez csak nézőpont kérdése), kb 18, nem voltam kutyaoktató, se tapasztalt, csak egy sima gazdi, aki elkezdett kutyaiskolába járni. Az első saját kutyám, akit szinte mindenhova vittem magammal, kocsim ugye nem volt, így rengeteget sétáltunk, jöttünk, mentünk, hisz akkoriban eléggé ráértem. Nagyon emlékszem arra az esetre, akkor Norton kutyám még fiatal is volt, és csak pár órát voltunk addig a suliban. Egy főút mellett sétáltunk Gödöllőn, Norton pórázon, mentünk a járdán. A betonkerítés mögött egy (fajtáját nem írom le, mert nincs jelentősége) nagytestű kutya ugatott ránk. Miközben haladtunk a kerítés mellett, Norton persze jól viselkedett, elértünk egy olyan részhez, ahol a betonkerítés tetejéből egy kicsi le volt törve. Na, ott a másik kutya átugrott, és egyből nekiugrott Norton nyakának. Szerencsére nem blokkoltam le, és mivel sokat buszoztunk volt nálam egy nagy fém szájkosár, azzal kezdtem el püfölni a másik ebet. Nagyon gyorsan történtek az események, és egy aránylag rövidebbnek tűnő idő után sikerült elkergetnünk a kutyát. Valószínű ez az eset nagyban hozzájárult, hogy Norton felnőtt korára elég agresszív lett más kutyákkal. Akkoriban még nem voltak ilyen póráz nélküli sulik, nem fektettek ekkora hangsúlyt a szocializációra, kihoztuk a helyzetből a lehető legtöbbet. Igazából, ha Norton egy nyugis kutya lett volna, akkor valószínű most nem lennék kutyaoktató. Miatta ástam magam bele jobban a témába, hogy minél jobban tudjam őt kezelni, és minél jobban tudjunk együtt élni. Az eset eléggé megviselt, és hazaérve rögtön elővettem egy fa seprűnyelet, lefűrészeltem belőle egy 40 cm-es darabot, és az lett a sétáltatós tutifegyverem. Óóóó, hány helyzetben mentett meg, hány agresszív kutyát üldöztem vele el, hány helyzetből húzott ki engem az a seprűnyél. A tarisznyámba volt szúrva, hogy egy mozdulattal elő tudjam rántani, ha kell. És kellett. Nem is kevésszer. Akkoriban elég sok ilyen helyzetben vettem részt akaratomon kívül, és szépen kitapasztaltam mikor hogyan reagál a másik kutya. Azóta persze gyűlt még pár tapasztalat, jó is, rossz is, illetve a kutyás világ is megváltozott.
Nagyon nem mindegy, hogy nekünk milyen kutyánk van. Illetve, hogy milyen a másik kutya. Egy hiperkedves, nem erőszakos, nem provokáló, játékos kutyával sokkal kevesebb baj érhet minket, mit egy kissé domináns ebbel. Egy arcba mászó, de játékos kutyát már érhet meglepetés, ha egy olyan arcába mászik, aki ezt kevésbé viseli jól (Erről írtam már korábban.) Ha pedig kissé domináns kutyánk van, akkor tényleg nem mindegy, hogy milyen kutyával találkozunk.
Nézzük mi a legjobb, ha gazdis kutyával találkozunk.
Én mindig azt szoktam javasolni a gazdáknak, hogy ha másik kutyát látnak pl a parkban, mindenképpen hívják be az ebet. Akkor is, ha ismerik a másik kutyát, és tudják, hogy nagyot fognak játszani. Azért érdemes ilyenkor behívni, hogy ne azt tanulja meg, hogy ő odarohanhat a mi engedélyünk nélkül. Szokja meg, hogy csak akkor mehet oda, ha tőlünk engedélyt kapott. Míg messze van a másik eb, nagyobb valószínűséggel tudjuk visszahívni. Minél közelebb van, annál rosszabbak az esélyeink. Azoknak a gazdiknak, akik távolról még be tudják hívni, de nem tudnak odamenni, mert a kutya idő előtt kilő, azt szoktam javasolni, hívják be, tegyék pórázra, pórázon sétáljanak oda, és ott fegyelemből engedjék el. Ne abba szokjon bele, hogy bárkihez odarohanhat. Hosszútávon ez nem jó.
Amennyiben nem ismerjük a másik kutyát, de játszósnak tűnik, úgy ugyanaz, mint az előbb. Hívjuk be, sétáljunk oda, kérdezzük meg a gazdáját, és úgy engedjük el a miénket.
Ezek a jobb helyzetek. Jöjjenek a kevésbé jobbak.
Mit tehetünk akkor, ha olyan póráz nélküli kutyával találkozunk, aki nem tűnik barátságosnak. A kutyák nagyobb része nem agresszív, maximum be van kicsit feszülve egy idegen kutya közeledésétől, de egy összeszimatolás után már lazul a teste. Az összeszimatolásnál fontos, hogy ne feszüljenek a pórázok, mert a feszes póráz feszültséget generál. Ilyenkor is fontos, hogy pórázon sétáljunk oda, ne hagyjuk, hogy a kutyák lerohanják egymást, és a másik gazdival történt egyeztetés után, menjen az összeszimatolás.

Jöjjön a legnehezebb, az agresszióra hajlamos kutya.
Az agresszív póráz nélküli kutyánál tapasztalataim alapján jellemzően a gazda jelenléte nem jelent semmi pozitívat számunkra, sőt. A gazdák egy része nem hajlandó beismerni, hogy az ő kutyája kötekedő, vagy bajkeverő, és dacból, vagy a fene sem tudja, vagy érti miért, de nem teszik pórázra. Egy másik része a gazdáknak a folyton reménykedő, aki hisz abban, hogy szeretet és a hit minden akadályt legyőz, és a kutyája képes a változásra, csak akarni kell. (És ezt nem cinizmusból írtam, tényleg van egy ilyen típus, aki őszintén hisz ebben.) Van egy harmadik része is a gazdáknak, aki tudja, hogy az ő kutyájának is jár az, ami a többieknek, és ha más is sétáltathatja póráz nélkül, akkor bizony ő is. A gazda jelenléte azért nem segít, mert mivel a kutya tudja, hogy a gazdi ott van a háta mögött, sajnos nagyban hozzájárul a viselkedéséhez, mert azt az érzést kelti benne, hogy ő nincs egyedül, úgymond a falkaszellem erősíti. Ez nem áll meg a kerítés előtti támadásos helyzetnek, ami Nortont is érte, mert ott a kutyát a hely szelleme erősíti sajnos, oda nem kell a gazda.
Szóval mit tehetünk, ha agresszívak tűnő kutyával találkozunk a parkban? Persze, ha tudod, kerüld el az ilyen kutyát, de sajnos nem mindig lehet, mert sokszor ezek a kutyák jönnek oda hozzánk.
Hívd vissza a kutyádat, és azokat, akik veletek vannak. Kistestű kutyákat nyugodtan vegyetek fel ölbe, vagy tartsátok még magasabban. Tudom, mindenhol azt írják, hogy ne vedd fel, de igen, vedd fel, mert egy kistestű kutyában egy roppantással komoly kárt tud tenni egy nagyobb kutya. Tapasztalataim alapján a kutyák jól tudnak számolni, és felmérik azt, ha a másik csapat többségben van. Ha összezártok, akkor kisebb az esélye a támadásnak. Ha már szemmel láthatóan nem tudjátok kikerülni őt, mert ő közeledik felétek, akkor álljatok meg. Ha látjátok a gazdáját, rettentően hangosan kiáltsatok oda, hogy fogja meg. Erre sajnos legtöbbször az lesz a válasz, hogy nem tudja, vagy hogy nem bánt, de figyeljétek a kutya reakcióját arra, amikor ordítotok felé. Ha picit is megtorpan rá, vagy picit is lassít, akkor valószínűleg el lehet zavarni, és próbáljátok hanggal elzavarni. Ha nem sikerül, akkor fogjátok meg a kutyátok nyakörvét, vagy pórázát röviden. Az agresszióra hajlamos kutyák többsége előttetek kb 2-3 méterrel lassítani fog, felméri a helyzetet. Ilyenkor én már mondjuk látom, hogy komoly kutyával állunk-e szemben, vagy nem. Itt még megpróbálhatjátok elzavarni. Egy határozott fellépéssel a kutyák jelentős részét el lehet zavarni. Én a saját kutyáimat le szoktam ültetni, és belépek eléjük, és onnan próbálom a másik kutyát elzavarni, ha látom, hogy tényleg ártó szándékkal érkezett. Az eszközökből nem válogatok, inkább tőlem kapjon a kutya, mint hogy nekiugorjon a kutyáimnak, és bármi baj legyen. Akit már ért hasonló támadás, azokban nem szokott lenni kérdés, hogy ha kell, megüsse-e, vagy megrúgja-e a támadó kutyát. Ez csak azokban a gazdákban kérdés, akit még nem ért ilyen. Szóval fogjátok a nyakörvét, és próbáljátok a kutyátokat csendben tartani, csak ti ordítsatok. Ha láttok valami botot a közelben, vegyétek fel. Azért szeretek megállni, mert úgy kiszámítható a másik kutya útja, ha tényleg támadni akar, és jobban felt tudok rá készülni. Ha megállt velünk szemben, felmérte a helyzetet, és nem tudom eltántorítani a támadási szándéktól, és jön tovább, akkor nincs mese, ütni, vagy rúgni kell. Ezzel azért a legtöbb kutyát vissza lehet fordítani még. Van egy kevés, akit még így sem, de az így is úgy is megtámadja a másik ebet. Sok esetben elkezd a másik kutya kicsit cápázni, körözni, úgy tesz, mintha meg akarná szagolni az én kutyámat, de ez csak álca, jobb pozíciót keres a támadásra. Már ezt sem hagyom. Ha kicsit is kérdéses, hogy agresszív-e, akkor nem jöhet annyira közel, hogy összeérjenek, ott már ütök.
Mit tegyünk, ha összeugrottak, és a másik kutya nagyobb, erősebb, rutinosabb? A saját kutyámat azonnal elengedem, nem fogom a pórázt, mert azzal csak az ő esélyeit csökkentem, hisz nem tudja magát védeni, a feszülő póráz ebben akadályozza. A másik kutyát kell akadályoznom. A fejük környékére nem nyúlok, mert akár a saját kutyám is megharaphat, a verekedés hevében, nem figyeli ki nyúl oda. Hátsó lábat, vagy a farkát kell megfogni a másik kutyának, úgy lehet hátráltatni. Nehéz helyzet, ha már összeugrottak, mentsétek a menthetőt, és ne a saját kutyátokat hátráltassátok. A kutyák bőre nagyon erős, sokszor egy komolyabbnak kinéző verekedésben sem sérül meg komolyabban egyik fél sem. Az emberi bőr lényegesebben kevesebbet bír. Hangsúlyozom még egyszer, a kutyák nagyobb része nem jut el idáig, de sajnos beszélni kell róla.

Remélem senki nem kerül hasonló helyzetbe, de jobb átgondolni, mit csinálnátok, ha mégis ilyen helyzetbe kerültök.

Kutyaduma Központ Sződ, egy KutyaJó hely! 🐶