DélutániPoszt 11 – Ha nem én vagyok a gazda, mennyire szólhatok bele egy kutya viselkedésébe?

Még mindig a kérdéseitek vannak porondon, a mai megválaszolandó teljes kérdés így hangzott: „Ha nem én vagyok a gazda, mennyire szólhatok bele egy kutya viselkedésébe? Elmerülten a gondolataimban sietek a buszhoz, mikor egy kutya úgy dönt, hogy most engem megállít. Gazdi hívja vissza, de kutyus nem hallgat rá. Amikor megálltam, a kutya mögém bújt gazda haragja elől. Ha nem törődtem vele, a kutya ‘elkergetett’, és legközelebb ugyanez történt. Ha megálltam kutyázni, akkor elbizonytalanodott az eb, de nem adta fel. Szumma: Tudom, hogy valamivel én váltom ki ezt a viselkedést, de kezelni nem tudom. Nem vagyok megmondó ember, nem szeretek beleszólni senkinek az életébe, csak megoldást keresek.”

A helyzet számomra nem egészen egyértelmű, olyan, minta ez rendszeresen megtörténne a kérdezővel, és olyan, mintha ugyanaz lenne a kutya is. Így nézzünk néhány helyzetet. Személy szerint én, mérhetetlenül fel vagyok háborodva azon, ahogy tömegek a kutyájukkal léteznek az utcán, vagy más közterületeken, tisztelet a kevés kivételnek. Elengedik pórázról, pedig tudják, hogy nem tudják visszahívni. Futnak, bicikliznek, a kutya pedig voltaképpen azt csinál 100 méteren belül, amit jónak lát. Járdát söprögetnek, a kutya meg közben kint lófrál az utcán. Hogy hogyan viselkedem, az nagyban függ attól, milyen gazdával állok szemben, akár kutya nélkül vagyok, akár kutyával. Nem fogom más kutyáját magam, vagy az általam sétáltatott kutya érdekei elé helyezni, de igyekszem idomulni, ha azt látom, hogy ez csak egy véletlen helyzet, és a gazdi igyekszik javítani a kialakult szitun. Mikor nem igyekszem idomulni? Néhány példa: golfon kutya odajön hozzánk, míg a gazdáját nem is látom, pedig jól belátható helyen vagyok. Vagy látom a gazdáját, de neki tök természetes, hogy a kutyáját odaengedi, meg sem kérdezi, hogy odaengedheti-e, és meg sem próbálja visszahívni, kutya csak egyszerűen odafut hozzánk. Bicikliúton kutya kontroll nélkül, gazdi körül (vagy távol)  azt csinál, amit akar. Utcán söprögető gazdi nem is figyeli, mit csinál a kint lófráló eb.

Na, ezek azok a helyzetek, amikor nem is próbálok idomulni. Ilyenkor nem mindegy, hogy kutyával, vagy kutya nélkül vagyok. Kutya nélkül logikusan máshol van a határ, mint kutyával. Emlékszem, mikor terhes voltam, Sződligeten, a partnál személykeresést gyakoroltunk, az ehhez szükséges jutalomfalattal teli pohárral sétáltam, mikor odarohant hozzám két vizsla, és a kajáért elkezdtek rám ugrálni, és meg jól fejbe vertem őket. Persze ezt már észrevették a messze lévő gazdik, és míg addig egy mukkot nem szóltak, akkor már jól beszóltak, hogy minek bántom a kutyájukat, nem kéne táppal sétálnom. Hozzáteszem, kb. 8 hónapos terhes voltam, nem hinném, hogy elkerülte a figyelmüket, min ugrált a kutya. Na mindegy, nem szoktam lelkizni ezeken a dolgokon. Kutya nélkül nálam az a határ, mikor idegen póráz nélküli kutya jön, ha hozzám akar érni. Mondjuk szimatolni, vagy ugrálni. Azt már nem engedem. Ha már csak az orrával össze akar ”tapizni”, az nálam már nem fér bele, mert akkor már mélyen belemászott abba a térbe, ahová csak a családom jöhet be engedély nélkül, vagy a saját állataim. Számomra azért ilyen bosszantó ez, mert tudom, hogy a kutyák nagyon ismerik a személyes tér fogalmát, és ha az ő személyes terükbe akar valaki belemászni, az nem ok, de ők annak a terébe másznak be, akiébe akarnak? De nézzünk néhány példát a saját helyzeteinkből. Attól, hogy valaki cuki arccal jön oda hozzám, hogy megfogja a kezem, még nem engedem meg. Attól, hogy valaki jó szándékkal közelít, még nem foghatja meg a fenekemet. Attól, hogy valaki kedvesen beszél hozzám, még nem adhat az arcomra egy puszit, és sorolhatnám napestig.

Szóval, amíg nem kap teljesen egyértelmű jelet, hogy odajöhet, addig szépen elsétálhat mellettem, ezt mind lehet neki. Ha mondjuk, a gazdi hívja, és nem megy, és mögém bújik, akkor csak simán határozottan továbbmegyek. Ha ez többször előfordul, akkor már biztos kap egy kokeszt is, ne használjon engem élő pajzsnak. De ha mondjuk látom, hogy a kutya csak véletlenül elszaladt, és a gazdi nagyon igyekszik megfogni, akkor logikusan segítek neki, és ha meg tudom fogni neki, akkor megfogom.

Amennyiben a kutya esetleg agresszívan lép fel velem szemben, akkor mérlegelek. Ha látom, hogy túl magabiztos, akkor szólok a gazdinak, és kivárok. Ha elzavarható, a kutyák többsége márpedig az, akkor elzavarom. Ha ehhez kell büntetést használnom, akkor használok.

A helyzet egészen más, ha kutya van nálam, főleg, ha nem a sajátom. (A saját kutyáim ugyanis elég jól rendezik ezeket a helyzeteket, bár a másik kutya gazdája nem szokott repesni az örömtől. DuPoszt 10-ben írok hasonlóról.) De ez egy hosszabb téma, ha szeretnétek, a következő DuPoszt szólhat erről.

Nehéz ezekről a dolgokról írni, mert tényleg nagyban függ az adott helyzettől, a kutya és a gazda adott viselkedésétől.

Kutyaduma Központ Sződ, egy KutyaJó hely!